2015. április 19., vasárnap

A párkapcsolatban, a szerelemben rejlő ERŐ


A női és férfi "szerepek"számora kizárólag a párkapcsolatban jelentősek. A párkapcsolat nekem a szerelmet jelenti és a párkapcsolaton kívül mindketten önálló emberek vagyunk, - egyenlő emberi lények, egyenlő felelősségekkel és kötelességekkel. Egyenlő társak vagyunk. A párkapcsolatban rejlő erő, ennek a fontos alapnak a tudatosításában rejlik. Nőként és férfiként viszont sajátos szerepeink vannak, amiket makrokozmikus szinten az ősi trinitás tanítása is  elmond.



A trinitás tanításában megjelenő szimbólumokat energiaként élhetjük meg, és leíró használatuk a megértésünket nagymértékben segíthetik.

Ezt írja: 

Az ATYA van, az ANYA az ATYA fizikai megnyilvánulásaként, tükreként az ATYA inspirációjára teremti a FIÚT, a fényt - ezt nevezzük Szent Háromságnak. 
Majd az ember a fizikai világban ezt a három minőséget önmagában kiegyensúlyozva hozza létre a negyedik energiát a szeretetet, az életerőt. A hagyomány ezt nevezi a Szent Háromság Szent Négyessé alakításának. 

Gyakorlati szempontból világunk legnagyobb problémája, hogy ez a valódi férfi és női energia nagyon gyenge jelenleg, mert egyéni szinten, nemtől függetlenül nem éljük meg ezeket az energiákat, mert nem kapcsolódunk a forráshoz. 

Az ember - fejlődése során, - mikor elveszítette benső szellemi énjével a kapcsolatot, akkor veszítette el a kapcsolatot ezekkel a minőségekkel is. Pedig a velük való közvetlen kapcsolat az, ami által az ember működtetni tudja a teremtő energiákat a világban, akár egyéni - akár párkapcsolati szinten.

Hogyan jelenik ez meg egyéni szinten? 

Egyéni szinten is a férfi erő VAN bennünk, inspirál és a bennünk lévő női erő általa képes a teremtésre. Azok az emberek akik képesek kialakítani ezt a személyes kapcsolatot ezen energiákkal, majd képesek kialakítani az egyensúlyt női és férfi felük között - ezáltal képesek önmagukban is működtetni a teremtést, - a sikeres és boldog emberek. 

Hogyan éberedtem rá erre, és mi történt a saját életünkben?

Férjemmel való megismerkedésünket követően majdhogynem két szálon fut az életünk. Az egyik a szerelem, a másik pedig a hétköznapok valóságáról szól. Nagyon nehéz elkülöníteni a kettőt. A fizikai valóságunk tele volt - és van is, - megoldandó feladatokkal.

Mindketten erős, önálló személyiségek vagyunk és hamar észre kellett vennem, hogy a férfi, akit feltétel nélkül szeretek, akibe szerelmes vagyok teljesen más, mint akivel a hétköznapjaimat élem. Célommá tettem, hogy ezt a valódi énjét -  akit én felismertem benne és látok - "kiszeressem" belőle. 

Mindketten vágytunk a boldogsára, de még nagyon távol voltunk tőle. Őszinték voltunk egymáshoz, ezért sokat veszekedtünk. Más tudatszinteken, egészen más igazságokat láttunk. Viharos összeveszések és még viharosabb egymásra találások jellemezték ismerkedésünket. Minél inkább megismertük egymást, szerelmünk annál mélyebb és teljesebb lett. Levetkőztük félelmeinket, leküzdöttük démonjainkat és egyre inkább egymásra találtunk. Néhány hónap elteltével már tudtuk, hogy örökre egymással szeretnénk élni. 

A nagy igyekezeteket mégis, hatalmas veszekedések követték. A stratégiámat követve állandó önvizsgálatban voltam. Figyeltem őt és önmagam, főképp azért, hogy mit vált ki bennem az ő viselkedése. Eleinte a túlélésért küzdöttem, hogy meg ne őrüljek. Módszeresen rátapintott az összes gyenge pontomra, melyek fájdalmat generáltak bennem.

Célom mindig az volt, hogy képes legyek tudatosan látni egy adott szituációt. Valószínű ezért is voltak a veszekedéseink, mert azokban az esetekben sajnos még képtelen voltam tisztán látni, eluralt egy negatív érzés és már nem éreztem a szerelmet. Ezekben az esetekben eltávolodtuk néhány napra, esetleg hétre, míg újra éreztük a szerelmet és újra mágnes módjára vonzódtunk egymáshoz. 

Az évek teltével, a szoros "tréning" által egyre kevesebb időre van szükség, hogy tudatosságunk visszaszerezzük. Egyre inkább érzékeljük és tudatosan használjuk a kapcsolatban levő fejlődési lehetőségeket. Utólag ébredtem rá, hogy a szerelemből fakadó erő, hatalmas hajtóerő lehet a fejlődéshez. Férfiként és nőként tökéletesen passzolunk, emberként meg kell csiszoljuk egymást és önmagunkat.

Ez a szerelem a tapasztalataim szerint nem magától jön, nem ajándék. Mindenkinek magának kell azzá tennie. Mindenki ismeri az érzést egy új szerelemben, amíg csak a szerelem van. Amíg csak a férfi és nő van. Ezt az erőt vagyunk képesek hasznosítani a hétköznapi feladataink elvégzésére, amit viszont emberként kell megtenni. 

A szerelmet keresni kell, várni kell, és felismerni, ha megérkezett. Ez idő alatt készülnünk kell rá és megtanulni szeretni, mert önmagunkat kell oly mértékűre fényesíteni, mint amilyen kapcsolatra vágyunk. Ezt meg lehet tanulni és folymatosan gyakorolni kell a feltétel nélkül szeretet. 

Kezdetben nehezen megy, mert a másik emberben levő fénybe beleszeretünk és mikor meglátjuk és érzékeljük a benne rejlő sötétséget - mely természetesen minden ember természetes része - általában hamar elmúlik a szerelem. Főként azért, mert mindez a saját sötétségeink tükre. A sötétségek is az emberhez tartoznak, a szerelem pedig valahogy az "emberi"-nél magasabbra emel. 

A valódi lélekrajzi filmek és regények jó tanítómestereim voltak. Imádtam a "szenvedős" filmeket, "szerelmes" filmeket és a "misztikus" filmeket, melyeket olyan átéléssel néztem, mintha velem történt volna a tapasztalás. Itt nem az érzelgős, üres és emberi játszmákkal teli filmekre gondolok, hanem azokra, melyekben a valódi belső értékek, belső szépség és az isteni csillogása érinti meg az embert. 

Ha fiatalon tudtam volna mindazt, amit ma tudok, sok szenvedéstől megkímélhettem volna magam: 

Nincs olyan ember a Földön, aki tökéletesnek "tűnik" a számomra, mindaddig míg magamat nem teszem tökéletessé - ha így lenne, ez ellentmondana a fizikai lét törvényeinek. 

DE : Van olyan ember, aki tökéletes a számomra, és őt én teremthetem meg saját magam számára, - önmagam átformálásával - egy elég jól hozzám passzolóból, akit a szívem választ.



Mikor képes a szív választani? 


Ez lehet spontán, - ez a szerelem első látásra, - vagy akkor, ha már "emberileg jó emberré" válunk, vagy együtt mindkettő. Ekkor már nem vezérli semmi önző érdek az embert és ekkor már a szív választ. Ezt megadhatja nekünk, ha tudatosan megtanuljuk a feltétel nélküli szeretet gyakorlását. A jó hír, hogy a feltétel nélküli szeretetet bárki mellett megtanulhatjuk.

Később, ha itt lesz az ideje, a szívünk választottjával tovább gyakorolhatjuk - és ha valóban képesek vagyunk megtanulni feltétel nélkül szeretni ezt a férfit / nőt, mellette és általa az a fő célunk, hogy az ő Istennőjévé / Istenéve váljunk, akkor ez a szerelem inspirációt fog adni neki is, hogy ő is Istenné / Istennővé váljon mellettünk, mert az igaz szeretet megteremti a kölcsönösséget. 

Mondhatnám úgy is, hogy a szerelemből fakadó energiát felhasználva egymást emeljük felfelé. A kapcsolat elmélyül, a szerelem egyre intenzívebbé válik, egyre boldogabban éljük meg a hétköznapokat és egyre több erőt is meríthetünk kapcsolatunkból fejlődésünkhöz. 

Hogyan valósítható meg?

1. Szükséges, hogy tudatosan éljük meg önmagunkat - és a jelentkező legmagasabb és a legmélyebb pontokat is. Ha erre képesek vagyunk, akkor már nem a külső körülményektől függ a szerelem megélése, és a szívünk képes lesz a legnehezebb pillanatokban is őrizni a szerelem érzését, mert a szeretet energiája körbefon minket. 

2. Ahhoz viszont, hogy velünk maradjon ez az energia, a mi dolgunk őrizni és védeni, így biztos alapjává válhat életünknek. Ehhez nagyon fontos a kölcsönös őszinteség és a folyamatos szeretetteli kommunikáció. 

3. A feltétel nélküli szeretetünk tárgya valójában az az Isten, vagy Istennő akivé kedvesünk válhat. Ezt kell meglátnunk és folyamatosan látnunk benne. Éreznie kell, hogy mi ezt a tökéletes énjét imádjuk. A személyisége viszont egy folytonosan változó tükör lesz a számunkra, ami által mi fejlődhetünk. 

Sokszor észreveszem, ha kritizáljuk egymást vagy ítélkezünk a másik ember felett, a legtöbbször saját magunkról beszélünk, saját belső világunkról. Ez természetes és valójában nagyon hasznos a számunkra. Ha ezt tudjuk, önmagunkat megváltoztatva egyre tisztább és tetszetősebb lesz a tükör, amibe magunkat visszatükröződni látjuk. A másik ember így megmutathatja nekem, hol tartok Istenné/Istennővé válásom folyamatában. Ebben rejlik a kapcsolatok csodálatos ereje.

Természetesen a másik ember viselkedése, szokásai lehetnek számomra idegenek, akár elfogadhatatlanok, - főként abban az esetben, ha életidegenek. Ilyenkor is a kölcsönös és szeretetteli kommunikáció szükséges - és ha elegendő alázat és szeretet van mindkettőnkben, akkor könnyedén megérezzük ezen attitűdök életidegenségét. Szerencsés, ha ezen alapvető szabály alapján választjuk meg közös programjainkat és a barátainkat is.

Valójában mindent életidegennek tartunk, ami nem a szeretet energiáját erősíti az életünkben és a kapcsolatainkban, hanem eltávolít és elválaszt egymástól. Ilyen egyszerű. 

Sokszor elegendő egymásnak megemlíteni és ezátal a tudatosság fényébe emelni ezeket a számunkra elfogadhatatlan viselkedésmintákat. Természetesen, ha ezek már a személyiség szoros részei, akkor "betegségről" beszélünk és ilyenkor komolyabb terápiára lehet szükség...

A testi szerelem szintjén is tudatosan alkalmazhatjuk a trinitás tanítását. Hogyan? 

Eszerint a testi szerelem nem csupán ősi ösztön, hanem a legcsodálatosabb beavató úttá válhat az ember életében.
A trinitás szeint a nőknek magnetikus energiájuk van, a férfiaknak elektromos energiájuk - épp ez az egymáshoz való vonzódásunk alapja. A testi szerelmi kapcsolat által a nő elektromos energiát kap a férfitól, a férfi pedig magnetikus energiával telítődik. 

1. Amennyire a férfi képes beágyazódni a mágneses mezőkbe a kedvesével és magához vonzani e mágneses rezgés energiáit - annyira képes kapcsolatba lépni magával a kozmikus női energiával, minden tér és idő Teremtőjével. Ebben rejkik a szerelmeskedés ereje, az "előjáték" ereje, mert ez által gerjesztődik a nőben ez a magnetikus erő.



2. Amennyire a nő képes átadni magát a mágnesességnek és átengedni magát saját természetének, annyira képes ANYÁ-vá válni. Ha ez megtörténik - akkor képes a férfi kapcsolatot teremteni a kozmikus férfi energiával és lehozni az elektromos energiát a nőnek. 

3. A nőben és a férfiban megteremtődő mágneses mezők összekeveredéséből, az egyensúly kialakulása által születhet meg a szeretet energiája. 

Ezt a fajta "alkímiát" csak ketten tudják megtenni, - ez a párkapcsolat alkímiája, - ami hozzájárul emberi teljességünkhöz, fejlődésünkhöz és a teremtőképességünk kialakításához.

Ez a fajta szerelmi kapcsolat az egyik pillanatról a másikra spontán alakul ki, és mindaddig fennmarad, míg tart a szerelem.

Hogyan tarthatjuk meg a szerelmet? 

A szerelem megtartása a lehető legnagyobb őszinteséget igényli mindkét féltől. Tiszta lapokkal kell játszanunk és minden reményünket, minden félelmünket ki kell terítenünk a tudatosság fényére. Nem működik, ha hátsó ajtókat keressünk, hogy lélekben megszökjünk. A lelki őszinteség, lelki megérzést eredményez és ez a megérzés ad reményt a tudatosságra, majd a tudatosság által megtörténhet a változás, a fejlődés. 

A valóság az, hogy éberségre és komoly erőfeszítésekre van szükség a kapcsolat életben és tudatosságban tartásához. 

A kölcsönös biztonság, őszinteség és megbecsülés által viszont egy újfajta Én-t teremthetünk. Ez az Én szabadabb, tudatosabb, mint aki belépett a kapcsolatba.

Mikor tud a szerelem kiteljesedni?


Különbözőségeink ellenére nagyon erős érzésként él bennem, hogy férjemmel egyformák vagyunk, egyek vagyunk és persze minden tudatszinen megtalálom rá az igazságot, hogy ez miért van. 

A legutolsó ilyen igazságom: mindketten önálló emberek vagyunk. Soha nem fogadjuk el mások hiteit, meggyőződéseit vagy szabályait. A saját utunkat járjuk. A saját tudatszintünknek megfelelő saját igazságok és szabályok szerint élünk. Mégha ezek az aktuális tudatszintjeinknek megfelelően változnak is. Valójában kitartunk önmagunk és egymás mellett is, és ma is a saját utunkat járjuk, mégis együtt. 

Így képezzük le a makrokozmosz holografikus képét, mert teljes egészek vagyunk önmagunkban és teljes egészek vagyunk együtt is.

Itt jutunk vissza újra a trinitás tanításaihoz. Ahhoz, hogy a párkapcsolatban a női és férfi szerepeinket a megfelelő módon legyünk képesek megélni elengedhetetlen az, hogy emberként teljes egészek legyünk. 

A női és a férfi energia másságát Weöres Sándor gondolatai is gyönyörűen érzékeltetik: 


"„Nő vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a nő „Férfi vagyok”, sugározza a teremtő fa törzse; „teremtő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi. 
Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött."

" A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük."

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
„Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak

"Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe."


Ebben a csodában látom a szerelem hatalmas erejét, - miáltal nagy lehetőséget kapunk, hogy segíthessük a női és férfi energiáknak a világban való megnyilvánulását. Majd ezeket az energiákat tudatosan felhasználva egy új, csodálatos világot teremthetünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése