2015. május 16., szombat

Képesek vagyunk szeretni?

Olyan könnyen használjuk ezt a szót sok értelmében és néha már oly elcsépelt, hogy valódi érzelem nem is kötődik hozzá. 

Elgondolkoztunk valaha is azon, hogy mit jelent a szeretet, a szerelem? Tudjuk egyáltalán?





A piros szívek, az ajándékok, az aggódó anyai féltés, vagy esetleg a birtokló rajongás esetlag maró féltékenység, irigység belefér a szeretetbe? A negatív testi érzések hogyan kapcsolódhatnak a szeretethez?

Vagy a szeretet egy pozitív érzelem és csak akkor szeretek, ha örömet okozok szerettem tárgyának? - vagy esetleg érdemes még távolabbról tekinteni, és a szeretet az, ha felemelek valakit, ha maradandóan jobbá teszem őt, segítem fejlődésében, és ezért néha kénytelen vagyok bántani, akár szavakkal vagy tettekkel? - Vagy más értelemben, akkor szeretem ha meghagyom teljes szabadságában és csak távolról szeretem?

Az elsőt inkább kedvességnek hívom, a második támogatás, vagy bajtársiasság, a harmadik pedig tisztelet, vagy alázat. Mégis modhatjuk, hogy a szeretet egyik sem, és akár mindegyik lehet, mert egészen más és még sokkal több. 

Ennek igazsága mindig az adott tudatszintektől függ, melyekhez fejlődésünk során épp kapcsolódunk. 

A szeretet egy állapot, - amikor az érzelmeimet, a gondolataimat és az akaratomat együtt és egyensúlyban tartva, képes vagyok létrehozni magamban egy erőt, a szeretetet. Ha erre képes vagyok, áldást hozok a földre, mindenkire.

Amióta írott történelmet ismerünk az ősi hagyományok is írnak erről, de főleg az akkori korok szimbólumaiban és jelképeiben, és sajnos ezek legtöbbje a mai hétköznapi embereknek elég rejtélyesek.


Melyek ezek? 

1. Az atlantisziak állatszimbólumokban említették : a Bika, az Oroszlán és a Sas, akiket az Ember énje által harmonizál és így születik meg a bikalábú, oroszlántestű, sasszárnyú és emberarcú Szfinx. A szfinx eleme az éter, az életenergia, mely a 4 alapelem egyensúlyának áramlásából születik. Itt még ismert volt, hogy az Ember a negyedik elem. 

2. A magyar hagyomány is beépítette tudásába a Szarvas, a Párduc, és a Sólyom állatszimbólumokkal, majd később az Atya, Anya és Fiú szibólumrendszerével. Természetesen az is ismert volt számukra, hogy az ember képes egyesíteni ezen erőket. Majd az idő teltével eltorzult ez a tudás, és szépen lassan feledésbe is merült.

Pedig ezek a fő minőségek jellemzik ma is a földi létet, és az Ember feladata itt is tükröződik: 
  • harmonizálni az test - étertest - asztráltest hármasát, az én által, másképp:
  • harmonizálni, a föld - tűz - levegő hármasát a víz által, másképp: 
  • harmonizálni az akarat - érzelem - gondolkodás hármasát az értelem, a tudatos én által.
3. Az alkímia olvasatában is az akarat, az érzelem és a gondolkodás képezi az Ember belső lényét, a szeretet mindennek a szubsztanciáját - folyékony arany, bölcsek köve stb. A fizikai világ, az Ember pedig a Szent Grál, melyben ez az "alkímia" megvalósul.

4. A kvantumfizika szintjén, amikor kialakul az egyensúly a három energiaminőség között - a duális erők kiegyensúlyozódnak, és a női és a férfi energiák ellentétes irányú forgása és a középen aktiválódó fény által - az egész rendszer elkezd forogni, és ekkor jön létre a szeretet, mint negyedik energia. Valójában ez a folyamat a TEREMTÉS.

5. A mai spirituális nézet ezt a tökéletes állapotot leginkább megvilágosodásként ismeri.




Láthatjuk, hogy ahány világkép, annyi értelmezés lehetséges. 

És igen, köze van a szívhez is, mert ez az egyensúly testünk energetikai közepén a szívcsakrában valósulhat meg. Hogyan? 

Az alatta lévő három energiaközpontot (csakrát), ami a látható fizikai síkhoz kapcsolódik és a felette lévő három energiaközpontot (csakrát), ami a láthatatlan fizikai síkhoz kapcsolódik egyensúlyba hozzuk. Hogyan?

Kitisztítjuk önmagunkból a negatív energiákat, minden szinten - testi, energetikai, tudatos és  tudattalan szinten is… Hogyan?

Ki ahogyan tudja, mert számtalan út és lehetőség adott világunkban. 

Maga az a tény, hogy tudjuk mit akarunk és szeretnénk, - vagyis szívből vágyunk rá, - éppen elég, és meghozza a lehető legjobb megoldásokat is a számunkra.

Lehet, hogy ezért mondják, hogy a föld a szeretet bolygója?

2015. április 24., péntek

Ha a lekek eltávolodnak, kiabálni kell...

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: 
hindu
"Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat." 
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent. A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: 
"Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék, ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is, vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta:  
"Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: 
"Ezért amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor már akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

2015. április 19., vasárnap

A párkapcsolatban, a szerelemben rejlő ERŐ


A női és férfi "szerepek"számora kizárólag a párkapcsolatban jelentősek. A párkapcsolat nekem a szerelmet jelenti és a párkapcsolaton kívül mindketten önálló emberek vagyunk, - egyenlő emberi lények, egyenlő felelősségekkel és kötelességekkel. Egyenlő társak vagyunk. A párkapcsolatban rejlő erő, ennek a fontos alapnak a tudatosításában rejlik. Nőként és férfiként viszont sajátos szerepeink vannak, amiket makrokozmikus szinten az ősi trinitás tanítása is  elmond.



A trinitás tanításában megjelenő szimbólumokat energiaként élhetjük meg, és leíró használatuk a megértésünket nagymértékben segíthetik.

Ezt írja: 

Az ATYA van, az ANYA az ATYA fizikai megnyilvánulásaként, tükreként az ATYA inspirációjára teremti a FIÚT, a fényt - ezt nevezzük Szent Háromságnak. 
Majd az ember a fizikai világban ezt a három minőséget önmagában kiegyensúlyozva hozza létre a negyedik energiát a szeretetet, az életerőt. A hagyomány ezt nevezi a Szent Háromság Szent Négyessé alakításának. 

Gyakorlati szempontból világunk legnagyobb problémája, hogy ez a valódi férfi és női energia nagyon gyenge jelenleg, mert egyéni szinten, nemtől függetlenül nem éljük meg ezeket az energiákat, mert nem kapcsolódunk a forráshoz. 

Az ember - fejlődése során, - mikor elveszítette benső szellemi énjével a kapcsolatot, akkor veszítette el a kapcsolatot ezekkel a minőségekkel is. Pedig a velük való közvetlen kapcsolat az, ami által az ember működtetni tudja a teremtő energiákat a világban, akár egyéni - akár párkapcsolati szinten.

Hogyan jelenik ez meg egyéni szinten? 

Egyéni szinten is a férfi erő VAN bennünk, inspirál és a bennünk lévő női erő általa képes a teremtésre. Azok az emberek akik képesek kialakítani ezt a személyes kapcsolatot ezen energiákkal, majd képesek kialakítani az egyensúlyt női és férfi felük között - ezáltal képesek önmagukban is működtetni a teremtést, - a sikeres és boldog emberek. 

Hogyan éberedtem rá erre, és mi történt a saját életünkben?

Férjemmel való megismerkedésünket követően majdhogynem két szálon fut az életünk. Az egyik a szerelem, a másik pedig a hétköznapok valóságáról szól. Nagyon nehéz elkülöníteni a kettőt. A fizikai valóságunk tele volt - és van is, - megoldandó feladatokkal.

Mindketten erős, önálló személyiségek vagyunk és hamar észre kellett vennem, hogy a férfi, akit feltétel nélkül szeretek, akibe szerelmes vagyok teljesen más, mint akivel a hétköznapjaimat élem. Célommá tettem, hogy ezt a valódi énjét -  akit én felismertem benne és látok - "kiszeressem" belőle. 

Mindketten vágytunk a boldogsára, de még nagyon távol voltunk tőle. Őszinték voltunk egymáshoz, ezért sokat veszekedtünk. Más tudatszinteken, egészen más igazságokat láttunk. Viharos összeveszések és még viharosabb egymásra találások jellemezték ismerkedésünket. Minél inkább megismertük egymást, szerelmünk annál mélyebb és teljesebb lett. Levetkőztük félelmeinket, leküzdöttük démonjainkat és egyre inkább egymásra találtunk. Néhány hónap elteltével már tudtuk, hogy örökre egymással szeretnénk élni. 

A nagy igyekezeteket mégis, hatalmas veszekedések követték. A stratégiámat követve állandó önvizsgálatban voltam. Figyeltem őt és önmagam, főképp azért, hogy mit vált ki bennem az ő viselkedése. Eleinte a túlélésért küzdöttem, hogy meg ne őrüljek. Módszeresen rátapintott az összes gyenge pontomra, melyek fájdalmat generáltak bennem.

Célom mindig az volt, hogy képes legyek tudatosan látni egy adott szituációt. Valószínű ezért is voltak a veszekedéseink, mert azokban az esetekben sajnos még képtelen voltam tisztán látni, eluralt egy negatív érzés és már nem éreztem a szerelmet. Ezekben az esetekben eltávolodtuk néhány napra, esetleg hétre, míg újra éreztük a szerelmet és újra mágnes módjára vonzódtunk egymáshoz. 

Az évek teltével, a szoros "tréning" által egyre kevesebb időre van szükség, hogy tudatosságunk visszaszerezzük. Egyre inkább érzékeljük és tudatosan használjuk a kapcsolatban levő fejlődési lehetőségeket. Utólag ébredtem rá, hogy a szerelemből fakadó erő, hatalmas hajtóerő lehet a fejlődéshez. Férfiként és nőként tökéletesen passzolunk, emberként meg kell csiszoljuk egymást és önmagunkat.

Ez a szerelem a tapasztalataim szerint nem magától jön, nem ajándék. Mindenkinek magának kell azzá tennie. Mindenki ismeri az érzést egy új szerelemben, amíg csak a szerelem van. Amíg csak a férfi és nő van. Ezt az erőt vagyunk képesek hasznosítani a hétköznapi feladataink elvégzésére, amit viszont emberként kell megtenni. 

A szerelmet keresni kell, várni kell, és felismerni, ha megérkezett. Ez idő alatt készülnünk kell rá és megtanulni szeretni, mert önmagunkat kell oly mértékűre fényesíteni, mint amilyen kapcsolatra vágyunk. Ezt meg lehet tanulni és folymatosan gyakorolni kell a feltétel nélkül szeretet. 

Kezdetben nehezen megy, mert a másik emberben levő fénybe beleszeretünk és mikor meglátjuk és érzékeljük a benne rejlő sötétséget - mely természetesen minden ember természetes része - általában hamar elmúlik a szerelem. Főként azért, mert mindez a saját sötétségeink tükre. A sötétségek is az emberhez tartoznak, a szerelem pedig valahogy az "emberi"-nél magasabbra emel. 

A valódi lélekrajzi filmek és regények jó tanítómestereim voltak. Imádtam a "szenvedős" filmeket, "szerelmes" filmeket és a "misztikus" filmeket, melyeket olyan átéléssel néztem, mintha velem történt volna a tapasztalás. Itt nem az érzelgős, üres és emberi játszmákkal teli filmekre gondolok, hanem azokra, melyekben a valódi belső értékek, belső szépség és az isteni csillogása érinti meg az embert. 

Ha fiatalon tudtam volna mindazt, amit ma tudok, sok szenvedéstől megkímélhettem volna magam: 

Nincs olyan ember a Földön, aki tökéletesnek "tűnik" a számomra, mindaddig míg magamat nem teszem tökéletessé - ha így lenne, ez ellentmondana a fizikai lét törvényeinek. 

DE : Van olyan ember, aki tökéletes a számomra, és őt én teremthetem meg saját magam számára, - önmagam átformálásával - egy elég jól hozzám passzolóból, akit a szívem választ.



Mikor képes a szív választani? 


Ez lehet spontán, - ez a szerelem első látásra, - vagy akkor, ha már "emberileg jó emberré" válunk, vagy együtt mindkettő. Ekkor már nem vezérli semmi önző érdek az embert és ekkor már a szív választ. Ezt megadhatja nekünk, ha tudatosan megtanuljuk a feltétel nélküli szeretet gyakorlását. A jó hír, hogy a feltétel nélküli szeretetet bárki mellett megtanulhatjuk.

Később, ha itt lesz az ideje, a szívünk választottjával tovább gyakorolhatjuk - és ha valóban képesek vagyunk megtanulni feltétel nélkül szeretni ezt a férfit / nőt, mellette és általa az a fő célunk, hogy az ő Istennőjévé / Istenéve váljunk, akkor ez a szerelem inspirációt fog adni neki is, hogy ő is Istenné / Istennővé váljon mellettünk, mert az igaz szeretet megteremti a kölcsönösséget. 

Mondhatnám úgy is, hogy a szerelemből fakadó energiát felhasználva egymást emeljük felfelé. A kapcsolat elmélyül, a szerelem egyre intenzívebbé válik, egyre boldogabban éljük meg a hétköznapokat és egyre több erőt is meríthetünk kapcsolatunkból fejlődésünkhöz. 

Hogyan valósítható meg?

1. Szükséges, hogy tudatosan éljük meg önmagunkat - és a jelentkező legmagasabb és a legmélyebb pontokat is. Ha erre képesek vagyunk, akkor már nem a külső körülményektől függ a szerelem megélése, és a szívünk képes lesz a legnehezebb pillanatokban is őrizni a szerelem érzését, mert a szeretet energiája körbefon minket. 

2. Ahhoz viszont, hogy velünk maradjon ez az energia, a mi dolgunk őrizni és védeni, így biztos alapjává válhat életünknek. Ehhez nagyon fontos a kölcsönös őszinteség és a folyamatos szeretetteli kommunikáció. 

3. A feltétel nélküli szeretetünk tárgya valójában az az Isten, vagy Istennő akivé kedvesünk válhat. Ezt kell meglátnunk és folyamatosan látnunk benne. Éreznie kell, hogy mi ezt a tökéletes énjét imádjuk. A személyisége viszont egy folytonosan változó tükör lesz a számunkra, ami által mi fejlődhetünk. 

Sokszor észreveszem, ha kritizáljuk egymást vagy ítélkezünk a másik ember felett, a legtöbbször saját magunkról beszélünk, saját belső világunkról. Ez természetes és valójában nagyon hasznos a számunkra. Ha ezt tudjuk, önmagunkat megváltoztatva egyre tisztább és tetszetősebb lesz a tükör, amibe magunkat visszatükröződni látjuk. A másik ember így megmutathatja nekem, hol tartok Istenné/Istennővé válásom folyamatában. Ebben rejlik a kapcsolatok csodálatos ereje.

Természetesen a másik ember viselkedése, szokásai lehetnek számomra idegenek, akár elfogadhatatlanok, - főként abban az esetben, ha életidegenek. Ilyenkor is a kölcsönös és szeretetteli kommunikáció szükséges - és ha elegendő alázat és szeretet van mindkettőnkben, akkor könnyedén megérezzük ezen attitűdök életidegenségét. Szerencsés, ha ezen alapvető szabály alapján választjuk meg közös programjainkat és a barátainkat is.

Valójában mindent életidegennek tartunk, ami nem a szeretet energiáját erősíti az életünkben és a kapcsolatainkban, hanem eltávolít és elválaszt egymástól. Ilyen egyszerű. 

Sokszor elegendő egymásnak megemlíteni és ezátal a tudatosság fényébe emelni ezeket a számunkra elfogadhatatlan viselkedésmintákat. Természetesen, ha ezek már a személyiség szoros részei, akkor "betegségről" beszélünk és ilyenkor komolyabb terápiára lehet szükség...

A testi szerelem szintjén is tudatosan alkalmazhatjuk a trinitás tanítását. Hogyan? 

Eszerint a testi szerelem nem csupán ősi ösztön, hanem a legcsodálatosabb beavató úttá válhat az ember életében.
A trinitás szeint a nőknek magnetikus energiájuk van, a férfiaknak elektromos energiájuk - épp ez az egymáshoz való vonzódásunk alapja. A testi szerelmi kapcsolat által a nő elektromos energiát kap a férfitól, a férfi pedig magnetikus energiával telítődik. 

1. Amennyire a férfi képes beágyazódni a mágneses mezőkbe a kedvesével és magához vonzani e mágneses rezgés energiáit - annyira képes kapcsolatba lépni magával a kozmikus női energiával, minden tér és idő Teremtőjével. Ebben rejkik a szerelmeskedés ereje, az "előjáték" ereje, mert ez által gerjesztődik a nőben ez a magnetikus erő.



2. Amennyire a nő képes átadni magát a mágnesességnek és átengedni magát saját természetének, annyira képes ANYÁ-vá válni. Ha ez megtörténik - akkor képes a férfi kapcsolatot teremteni a kozmikus férfi energiával és lehozni az elektromos energiát a nőnek. 

3. A nőben és a férfiban megteremtődő mágneses mezők összekeveredéséből, az egyensúly kialakulása által születhet meg a szeretet energiája. 

Ezt a fajta "alkímiát" csak ketten tudják megtenni, - ez a párkapcsolat alkímiája, - ami hozzájárul emberi teljességünkhöz, fejlődésünkhöz és a teremtőképességünk kialakításához.

Ez a fajta szerelmi kapcsolat az egyik pillanatról a másikra spontán alakul ki, és mindaddig fennmarad, míg tart a szerelem.

Hogyan tarthatjuk meg a szerelmet? 

A szerelem megtartása a lehető legnagyobb őszinteséget igényli mindkét féltől. Tiszta lapokkal kell játszanunk és minden reményünket, minden félelmünket ki kell terítenünk a tudatosság fényére. Nem működik, ha hátsó ajtókat keressünk, hogy lélekben megszökjünk. A lelki őszinteség, lelki megérzést eredményez és ez a megérzés ad reményt a tudatosságra, majd a tudatosság által megtörténhet a változás, a fejlődés. 

A valóság az, hogy éberségre és komoly erőfeszítésekre van szükség a kapcsolat életben és tudatosságban tartásához. 

A kölcsönös biztonság, őszinteség és megbecsülés által viszont egy újfajta Én-t teremthetünk. Ez az Én szabadabb, tudatosabb, mint aki belépett a kapcsolatba.

Mikor tud a szerelem kiteljesedni?


Különbözőségeink ellenére nagyon erős érzésként él bennem, hogy férjemmel egyformák vagyunk, egyek vagyunk és persze minden tudatszinen megtalálom rá az igazságot, hogy ez miért van. 

A legutolsó ilyen igazságom: mindketten önálló emberek vagyunk. Soha nem fogadjuk el mások hiteit, meggyőződéseit vagy szabályait. A saját utunkat járjuk. A saját tudatszintünknek megfelelő saját igazságok és szabályok szerint élünk. Mégha ezek az aktuális tudatszintjeinknek megfelelően változnak is. Valójában kitartunk önmagunk és egymás mellett is, és ma is a saját utunkat járjuk, mégis együtt. 

Így képezzük le a makrokozmosz holografikus képét, mert teljes egészek vagyunk önmagunkban és teljes egészek vagyunk együtt is.

Itt jutunk vissza újra a trinitás tanításaihoz. Ahhoz, hogy a párkapcsolatban a női és férfi szerepeinket a megfelelő módon legyünk képesek megélni elengedhetetlen az, hogy emberként teljes egészek legyünk. 

A női és a férfi energia másságát Weöres Sándor gondolatai is gyönyörűen érzékeltetik: 


"„Nő vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a nő „Férfi vagyok”, sugározza a teremtő fa törzse; „teremtő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi. 
Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött."

" A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük."

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
„Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak

"Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe."


Ebben a csodában látom a szerelem hatalmas erejét, - miáltal nagy lehetőséget kapunk, hogy segíthessük a női és férfi energiáknak a világban való megnyilvánulását. Majd ezeket az energiákat tudatosan felhasználva egy új, csodálatos világot teremthetünk. 

2015. április 18., szombat

Vedd kezedbe életed irányítását!... de hogyan?

Képzeletünkben sokan vágyunk arra, hogy teljes önállóságunkban békében legyünk a világgal és önmagunkkal., vagyis a világ úgy vegyen körül kívül és belül minket, hogy az jó érzéseket keltsen bennünk. 


Arra vágyunk, hogy az életünket a saját kezünkbe vegyük, a saját irányításunk alá vonjuk és ne legyünk kiszolgáltatva a környezetnek, az eseményeknek?






Ez nagyon hasznos törekvés, - de önmagában csupán egy érdekes paradoxon és nem mindegy mit értünk alatta - mert egyrészt szükséges és elengedhetetlen saját kezünkbe venni boldogságunk kulcsát, másrészt pedig mindaddig amíg az ember harcol ezért, és csak a látható fizikai világot tekinti egyetlen valóságnak, addig csak körbe-körbe járkál és az irányítás illúziójában játsza emberi játszmáit.


Mi lehet ennek az oka? 

Az emberek egy részének természetes tény, mégis sokak számára ismeretlen, hogy a minket körülvevő fizikai világ két részből áll,- egy érzékelhető anyagi világ és egy láthatalan, sokak számára nem érzékelhető finom anyagi világ részei vagyunk - és ezen mindkét világ törvényei között kell a saját utunkat megtalálnunk. Az érzékelhető anyagi világot látjuk, halljuk és érintjük magunk körül, viszont a finom anyagi világ másként létezik körölüttünk, - sokan belső világként említik, mert fejlődésünknek jelenlegi szintjén főként önmagunkban ismerhetjük meg.

A két világ kapcsolata szempontjából az érzékelhető anyagi világot úgy tudjuk elképzelni, mint egy díszletet, a már kész színpadot., a finom anyagi világ pedig a stáb, ami a színdarabnak a létrejöttét segíti. A színdarabot magát sem spontán napról-napra itt írjuk, a kész forgatókönyvünk már régen megvan - az itteni észleléseink, érzéseink és gondolataink már mind, a megélt világra adott reakcióink. A másik fontos tény, hogy ezt a színdarabot nem mások írják a számunkra, ez nem egy börtön, ahonnan nincs kiút, és így mi nem tehetetlen bábúként vagyunk kitéve ezen sokszor "pokoli" díszleteknek és szerepeknek. A forgatókönyv az adott emberben született meg, az adott ember maga készítette - és az általunk érzékelhető külső anyagi világ és a bennsőnkben felfedezhető finom anyagi világ, mind ennek a forgatókönyvnek a tudati kivetülése. 

A saját tapasztalataim által fedeztem fel önmagamban ezt a láthatatlan finom anyagi világot mikor ráébredtem, hogy a vonzás törvényén alapuló sikerkönyvek önmagukban még nem működnek, - mert évekig gyakoroltam, megtanultam uralni az érzéseimet, a gondolataimat, hogy ne azonosuljak velük, és tudatosan pozitív gondolatokat, érzéseket programoztam magamba, de a külső fizikai világ mégsem lett sokkal szebb és jobb hely számomra. Így nekem először egy zsákutcának bizonyult. 

Miért lehetséges ez?

Sokszor halljuk és ma már bizonyított tudományos tény, hogy energiamezőkben, tudati mezőkben élünk, melyek állandóan hatnak ránk. Viszont az, hogy ezen hatásoknak mennyire vagyunk kitéve kevésbé ismert. 

Sőt, az ember saját tudati mezője sem a hétköznapi tudatból áll csupán, minden emberben van még két hatalmas energiamező, a tudatalatti világ és a tudatfeletti világ, melyek pontosan ugyanolyan szerepet játszanak a világ realitásának megteremtésében, mint a tudatos világ. Éppen ez az oka, hogy az én életemben nem működött a vonzás törvényének módszere, mert a gondolataink és az érzéseink "csak" a tudatos világunk részei. A teljes világunk pedig az érzékelhető anyagi világunk és finom anyagi világunk kivetülése, ami a tudatalatti, tudatos és tudatfeletti régiókból is áll. Ezért ahhoz, hogy saját világunkban rendet teremtsünk, mindkét világunkban és mindhárom tudati régiónkban rendet kell tennünk. Ebben a tekintetben a vonzás törvényének gyakorlatai az első lépcsőnek tekintehetőek, amikor az ember elkezd rendet teremteni a tudatos világában, majd, ha ez megvalósul, akkor láthatja tisztán, mit üzen a tudatalatti világa, ahol a megmutatkozó jelek segítségével ugyancsak rendet kell tennie.

Mindebből következően, amíg a díszleteket tologajuk a színpadon, vagy úgy gondoljuk, hogy a díszletek már nem elég jók, és ha lecseréljük őket sokkal jobb lesz, - ezért le kell őket cserélni szebbre, jobbra vagy divatosabbra. Esetleg leváltjuk a  a szereplőket, mert azt érezzük, vagy gondoljuk, vagy esetleg már "hisszük", hogy mások majd jobban játszák a szerepeket. Dolgozunk is érte keményen, és mikor elérjük, mikor megvan, akkor jövünk rá, hogy csak egy nagyon rövid ideig lett jobb, éppen addig, amíg él bennünk a remény a változásra. Épp azért, mert ez akkor is ugyanaz a színdarab marad, ugyanazokkal a szerepekkel és ugyanazokkal a díszletekkel. Azért, mert a forgatókönyv és ezáltal a színdarab, nem változott meg, ugyanaz marad, belekényszerítve minket az adott szerepbe.

Ugyanezt a másik oldalról is megközelíthetjük, amikor az ember besokall az érzékelhető anyagi világtól, a sok díszlet tologatásától és a kiutat már abban keresi, hogy megtagadja a érzékelhető anyagi létet, - egy alantas fizikai létnek tekinti, az embert magát pedig alantas emberi lénynek, célként pedig az e fölé emelkedést tekinti, - ekkor is eltávolodik a valódi megoldástól.  

Végül pedig sokszor láthatjuk emberi sorsokban, hogy az öntudatlan próbálkozások kudarca miatt, - mikor bármelyik irányba is indul el az ember, mégis sikertelenség az eredmény, - az emberek egy része gyakran beletőrödik életébe, elfogadja ami van és közönyösen sodródik az élet áramával, mások pedig egoistává válhatnak, hogy ebben a "kegyetlen fizikai létben" némi élvezetre leljenek. 

Mindennek az az oka, hogy az ember fejlődésének útján "elveszítette" önmagát, - pontosabban teljes lényének tudatát - és a mai ember főként egy irányból érzékeli, elemzi és ezáltal éli is az életét. 



Ha a siker és az önmegvalósítás a célunk, akkor az utat nem helyezhetjük magunkon kívülre, vagy belülre, mert akkor egy nagy libikókába kerülünk, - egyszer fenn és egyszer lenn - és nagyon nehezen valósíthatjuk meg a kívánt egyensúlyt. Ha mégis így teszünk, akkor ahogy fejlődünk finom anyagi szinten, úgy omlik össze az érzékelhető fizikai világ körülöttünk és pont fordítva, ha az érzékelhető anyagi világot fejlesztjük, úgy egyre kevésbé érzékeljük bensőnkben a finom anyagi világot.  

A megoldást az adja, ha ráébredünk, hogy az út nem kívül és nem belül van, mert az ember maga az út. Az ember e két világ határán létezik, és a harmóniát úgy tudja elérni, ha ezt a libikókát egyensúlyi helyzetbe hozza, és megtanul a két anyagi világban egyszerre élni.

Mindezt csak tudatosan tehetjük meg, és e tudatosság által, - a két világ egyensúlyának fenntartása során - képesek leszünk a saját forgatókönyvünket pontról-pontra átírni, önmagunkban. 




Ekkor elmondhatjuk, hogy átvettük életünk irányítását, így napról - napra a finom anyagi világ is egyre inkább kitárul számunkra és az érzékelhető fizikai világ is egyre kellemesebb hellyé válik körülöttünk.

2015. április 15., szerda

Gondolkoztál már azon, hogy miért vagyunk itt?


Azt az életet éljük amiért megszülettünk? 

vagy, 

Menekülünk önmagunk és az életünk elől?


Sokan mondják, hogy fizikai létünkbe egy adott életfeladattal érkezünk. 


Mit jelent ez? Mi egyáltalán az életfeladat?


Az élefeladatunk az, hogy boldogok legyünk, vagyis a minket körülvevő világban és a kapcsolatainkban elérjük azt az egyensúlyi állapotot, amit harmóniának nevezünk. Éppen emiatt mindannyian más életfeladattal érkeztünk és különbözőek az utak is, amit bejárunk. 

A harmónia, a boldogság nem egy érzés, hanem inkább egy energiaállapot, melyben könnyűnek érezzük magunkat, mert lelkünk valóban könnyű lett, mint egy tollpihe.

Tudományos megközelítéssel egyensúlyt teremtünk az akaratunk, az érzelmeink és a gondolataink között, másszóval ez a test, a lélek és a szellem egyensúlya.

Talán a már bejárt utunk, a saját megélt tapasztalataink segíthetnek másoknak, - és ezért néhányan nehéz és hosszú utat választunk, - hogy hitet adjunk és példát mutathassunk embertársainknak.



Oly sokat hallunk erről, mégis olyan információk ezek, melyeket nehezen tudunk felfogni és megragadni. Mi a lélek? Mi a szellem? És hol vagyok én? Ha ez így van, miért rohangál mindenki nap-nap után össze-vissza? Miért nem ezzel foglalkozunk?


A válasz: ha akarjuk, ha nem, ezzel foglalkozunk. Mindannyian. Valaki tudattalanul sok életet él le, és sok mellékutat bejár, mire önmaga tudatára ébred, mások pedig már tudatosan terelgetik önmagukat, hogy lerövidítsék az útjukat.

Írásommal ébresztgetni szeretnék, mert ha tudatára ébredünk az élet működésének törvényeire, nagymértékben könnyíthetünk életünkön. Hogyan?

Ne meneküljünk az életfeladatunk elől! 

Miért menekülünk? 

  • mert az életfeladat minden esetben változással jár, és a változás minden esetben fájdalmas tapasztalás. Senki nem szeret szenvedni. 



Milyen menekülő útvonalaink vannak? 

Mindenkinek más, néhány ezek közül:
  • a közöny
  • a munka
  • a hierarchikus kapcsolatok kiépítése és fenntartása - a hatalom
  • a bódító szerek - gyógyszer, alkohol, drog 
  • a szórakozás, az élvezetek 
  • a szenvedés
  • segíteni "akarás" másokon
  • segíteni "akarás" a világon
  • ezotérikus irányzatok - a "materialista" spiritizmus
  • hierarchikus vallási irányzatok

vagyis minden, ami eltérít attól, hogy szembenézzünk a feladatainkkal. 


Ez meglepőnek tűnhet, mégis ha józanul végiggondoljuk igaz.

Hogyan?

  • A közöny lehet menekülés, mikor félve a fájdalomtól falat építünk, és nem engedjük meg magunknak azt, hogy érezzünk, érzékeljünk - viszont, ha felismerjük kiváló jelzője lehet, hogy lássuk és tudjuk, hogy jelenleg hol tartunk, - de pozitív esetben az érzelmek kiegyensúlyozása segítheti, hogy minden esetben képesek legyünk a feltétel nélküli szeretetből való cselekedet megvalósítására.
  • A munka lehet robot, amibe belemenekülünk, - de lehet lélektől vezérelt és ihletett tevékenység, mely felemel.
  • A hierarchia a látható fizikai világ szintjén a hatalom megélésének az eszköze, - de szellemi életben lehet, egy nagyon jó fejlődési szintmérő.
  • A szórakozás és az élvezetek megtapasztalása lehet menekülés, de lehet építő, energiagyűjtő pihenés a feladatok elvégzése között.
  • A megszokott szenvedés, mely már az Ember életének részévé válik, igen jó menekülés lehet a változástól, az ismeretlen szenvedéstől - de a tudatosan vállalt értelmes szenvedés, lehet felemelő, mely által kikerülünk az ördögi szenveések köréből.
  • A segíteni "akarás" - minél inkább másokon akar az Ember segíteni fizikai szinten, az azt jelenti, hogy annál inkább önmagán kell dolgoznia, segítenie, mert kizárólag a saját energiamintázatunkat, viszonyulásunkat változtathatjuk meg, a világot így nem.

A valódi segítség az lehetséges. Bármely szinten. Ha a vágy a szívünkben van, akkor a lélekben is ott van programként, és akkor, az energiazárványok, a lehetőségek is ott lesznek bennünk. Ha ezt megkeressük, megtaláljuk és feloldjuk saját magunkban, ekkor a környezetünk és akár a világ is megváltozhat körülöttünk. Az áldozat és a szeretet erejével.


  • Az ezotérikus irányzatok - abból adódóan, hogy a teljes szellemi világ mindannyiunkban létezik, a különböző "meditációs" vagy energetikai technikák által, ideiglenesen képesek vagyunk a magasabb tudatszintű energiamezőkhöz kapcsolódni anélkül, hogy magunkban negatív energiát transzformáltunk volna fénnyé, anélkül, hogy tudatos fényünk nőtt volna. Az így megtapasztalt magasabb tudatszint inspiráló lehet a fejlődéshez, viszont ezekkel a tudatszintekkel való hamis azonosulás, és az a hamis hit, hogy cél az "ezen mezőkön való élet", anélkül, hogy a tudatalatti régiót kitisztítanánk, az illúzió. Elmenekülés. Egy idő után őrületbe kergeti az Embert. Nem hozhat belső békét a fizikai létben. Főként azért, mert nem ezért vagyunk itt. A fejlődés lehetőségét odázza el. Az esetek többségében a kis én, az ego növekszik általa, a tudat alatti régió energiaminzázatait, vagyis a későbbi tapasztalásokat gyarapítja és eltávolít az élet áramából.
  • A hierarchikus vallási irányzatok - talán a legkényesebb téma, mert nagyon régi és nagyon erős hitek, programok kötődnek hozzá. Mégis az egyik leggátlóbb menekülési úttá válhat az Ember életében. Főként azért, mert a hierarchikus típusú vallási vezető a személyes felelősséget veszi el az Embertől. Öntudatlan módon átveszi a személyiség irányítását és ezáltal gátolja a tudatos én kialakulását, így pedig akaratán kívül, de mégis gátolja a feladatok végzésének az elkezdését. Mondhatjuk úgy, hogy ideiglenesen és tudattalan hatalommal bír az Ember felett, irányítja és gátolja a szabad akarat gyakorlásában főleg azért, mert ezáltal öntudatlan módon energiát szerez az Embertől, annak félelme, feltétlen hite és figyelme által. - de a vallás, ha nem hierarchiára épül, lehet felemelő és értéket adó, és így nagymértékben támogathatja az emberi fejlődést. 


Valójában ezen cselekvések és eszközök, - ha jól és megfelelően alkalmazzuk őket - ajándékok az emberi fejlődéshez, az élethez. A megfelelő helyen és a megfelelő időben, a tér-idő azon pontjaiban, amikor segítik a fealadataink elvégzését és segítik a fejlődésünket. Az arany középúton. 

Ha kívülállóként megvizsgáljuk életünket hamar ráébredünk, mely tevékenységek azok amibe belemenekülünk, hogy eltereljük a figyelmünket magunkról és a minket körülvevő világról.


Miért tegyük meg, ha ez szenvedést hoz az életünkbe? 

mert ez a tudatosan vállalt szenvedés az, ami által kikerülhetünk a mókuskerékből, a tudattalan szenvedés örökös köreiből. Ha ezzel tisztában vagyunk, már maga a tudás által is hatalmas ERŐ születik bennünk, hogy saját életünket a harmónia egyensúlya felé kormányozzuk.  



Sok esetben elegendő felfedezni és tudatosítani a saját életünkben jelen lévő menekülési útvonalainkat, a mellék útjainkat, és már ezzel is napról-napra közelebb kerülhetünk a saját egyéni életutunkhoz.